Mi az NLS?
Egy kvantumfizikai alapú diagnosztikai berendezést, ami lehetővé teszi biológiai részecskék; szövetek, önálló sejtek, kromoszómák, akár enzimek és hormonok rezgésváltozásának vizsgálatát. A nem lineáris diagnosztika a legfejlettebb információs technológia, a modern természettudomány leglenyűgözőbb és legelőre mutatóbb vívmánya. Diagnosztikai eszközei a biológiai rendszerek torziós mezőjének tanulmányozására épülnek.
A modern fizika az anyagokat halmazállapotuk alapján négy csoportba sorolja:
- szilárd,
- folyékony,
- légnemű és
- ionizált elemi részecskék (plazma).
Modern tanulmányok azt mutatják, hogy van még egy létező szint a torziós mezők szintje. Modern megközelítés alapján; mágneses mezőt (másként mágneses teret) a töltés, gravitációs mezőt a tömeg jelenléte hoz létre. Torziós mezőt az elektronperdület (spin) hoz létre, vagyis a szögelfordulás függvényében változó forgatónyomaték. Minthogy a tömeg jelenléte gravitációs mezőt hoz létre, minden forgó test torziós mezőt hoz létre. A torziós mezőnek (torziós térnek) számos egyedi jellemzője van.
Energiaátadás/átvitel nélkül továbbít információt, gyakorlatilag azonnal, bármilyen távolságban terjed, és mindenen áthatol úgy, mint. pl. a röntgensugarak ólomköpenye. Ezen túlmenően, van még egy meglepő tulajdonsága, segíti a kémiai anyagok önrendeződését, az élő anyagokat is beleértve. Az anyag önrendeződését a torziós mezők jelenleg elérhető elméleti és tapasztalati alapokon nyugvó paradigmája ugyanolyan valóságosnak tartja a torziós mező létezését, mint az elektromágneses és gravitációs mezőét. Az elektromágneses tereknek mindig van torziós összetevője, ami alapvető tényező. Torziós mező/hullám előfordul elektrosztatikus mezőben és elektromágneses sugárzás során egyaránt. Ezen részletek eredményeképpen számos jelenséget.
Szóval, hogyan különböztetik meg, ismerik fel és szűrik ki ilyen háttérzajban a szükséges információkat a biológiai rendszerek, és hogyan történik a sejten belüli és sejtek közti kommunikáció? Ez Petr Garyaev és Georgy Tertyshny moszkvai tudósok hosszú, kitartó tanulmányainak szenzációs sikerére mutat. Kutatásuk világossá teszi, hogy a DNS molekulák, kromoszómák és fehérjék a lézerhez hasonlóan koherens torziós hullámok kibocsátására képesek. Másszóval, valódi transzmitterek, egyedi hullámhosszal. Ugyanakkor vevőantennaként is működnek. Ez a kifejezetten DNS-re jellemző tulajdonság biztosítja a genetikai információkat tartalmazó hullámok váltakozását a szervezeten belül, amelynek jelentős része, mint azt korábban megállapítást nyert, a kromoszómaszerkezetben tárolódik
A kvantum entrópia elmélete lehetségesnek tartja:
1. az információ tárgyiasult, csakúgy, mint az energia, és a tömeg.
2. Az információ tárgyiasult létéből következik a tömegmegmaradási törvény. Információ nem tűnhet el nyom nélkül, vagy kerülhet elő a semmiből. Zárt rendszerben az információk összmennyisége (olyan rendszerben, ahol a tömeg, energia és az információtartalom környezete nem változik) állandó.
A kvantum entrópia elméletének következtetései a következők:
1. Minden biológiai vagy nem biológiai tulajdonságokkal rendelkező anyagi dolog emeli szerkezeti felépítésének szintjét, mikor környezetéből információt vesz fel, összetettebbé és stabilabbá válik.
2. Információvesztés során minden biológiai vagy nem biológiai tulajdonságokkal rendelkező materiális dolognak romlik a szerkezeti felépítési szintje, következésképpen romlik a stabilitása és nő felépítésének rendezetlensége. Biológiai anyagokra vonatkoztatva a szerkezeti rendezettség (információ) hiánya rontja az adaptív viselkedést, betegségek kialakulásához, végül a szervezet halálához vezet.
3. Minden pusztuló anyag körül információs zaj van, ami információvesztést hoz maga után. Minél intenzívebb a romlás folyamata, annál hevesebb a betegség lefolyása, és környezetében magas információs zajszint észlelhető. Ha tehát a biológiai anyag körüli információs zaj szintjét mérjük, el tudjuk majd dönteni a romlás sebességének mértékét.
4. Ha mérjük a háttérzaj frekvenciájának tulajdonságát, megfigyelhetjük, hogy a szervezet szövetei a többihez képest jobban változtak és sérültek, mivel az élő szervezet szöveteinek mindnek egyedi a színképtartománya, és az általa kisugárzott hullám spektruma.
Az elemi részecskék pördülete alapvetően kétféle lehet.
Így a torziós mezőket két csoportra bonthatjuk:
– jobb pördületű; jobbra forog – azaz spinje felé mutat,
– bal pördületű (entrópikus) torziós mező.
A jobb pörületű (információ) torziós mező hatása minden anyagra, a biológiaiakat is beleértve, az információ-telítettségnek köszönhetően növeli a szerkezet rendezettségét. A bal pördületű torziós (entrópikus) mező az infomációvesztés miatt a rendezetlenség irányába hat.
De vajon miért hatnak eltérően minden anyagra a biológiai anyagokat s beleértve? Az a helyzet, hogy az univerzumot, melyben élünk, az elemi részecskék aszimmetriája jellemzi. A mi világunkban a pozitív töltésű pozitronokkal szemben a negatív töltésű elektronok vannak túlsúlyban, és a negatív töltésű hadronokkal szemben a pozitív töltésű protonok túlsúlya jellemző (=), ami univerzumunkban jelentős ellenanyag részecske előfordulást eredményez. Azaz megállapítható, hogy az univerzumban sokkal több a balra forgó, mint a jobbra forgó részecske. Az egyik rendszerből a másikba átvitt információját mértékével kifejezve az információcsere, viszonylagosan eredményes lehet, többé-kevésbé azonos arányú balra-, és jobbra forgó részecskével. Ebből kitűnik, hogy minél több a rendszerben a jobbra forgó részecske, annál több információt tartalmaz. Ily módon minden rendszer információs befogadóképessége közvetlen 124 összefüggésben áll a jobb pördületű torziós mező térerejének a bal pördületű torziós mező viszonylatában végbemenő növekedésével.
A torziós mezők nem foghatóak közvetlenül sugárzásuk nagy áthatolóképessége miatt. A torziós mezők biológiai rendszerekre gyakorolt hatását indirekt jelekkel mérhetjük. A torziós mező vizsgálatára épülő diagnosztikai eszközök egyediek, nincs hozzájuk hasonló a világon